Havat mondtak. Nevetett. Ugyan, ha eddig nem volt hó, most már nem is lesz. S míg más felkészült a télre, ő vígan élte világát...Jaj, hogy ez a tücsök és a hangya története? Nos igen. Ez a történet másról szól.
Havazott. És ő éppen kirándult. Egyedül, hiszen nem ért rá elmenni vele senki sem. Dombos vidéken járt, menedéket keresve a hideg és a hó elől. Ezért bolyongott már órák hossza óta. S éppen úgy, mint máskor ha bajban volt most sem látott kiutat. És pontosan úgy, mint mindig most se foglalkozott vele. Neki nem is kellett, a kiút találta meg őt, ismét. Hogy ez hogyan lehetséges, nem lehet tudni, ő maga sem tudta.
Egy kisebb kunyhó jött vele szembe ahogy sétált. Egyből végiggondolta a lehetőségeit, amiből lássuk be ebben a helyzetben nem sok volt. Vagy bemegy, és életben marad, de ezzel megsért minden illemet, és a többit. De ha kinn marad akkor meghal. Mást nem nagyon tudott tenni. Ha már elébe hozta a sors azt a kunyhót...
Némi tanakodás után a hideg és a hóviharrá alakult hóesés meggyőzte.
Benyitott... volna, ha az ajtó nyitva lett volna. De nem volt. Miután sikertelenül próbálta kinyitni az ajtót párszor, ablakot keresett. Nos azzal sem járt jobban... Járt körbe-körbe a kunyhó körül. A hó egyre erősebben esett, a szél egyre jobban fújt, és egyre hidegebb lett. De nem próbálkozott többet. Csak járt körbe körbe, nézett be az ajtón, az ablakon, de mindhiába.
Végül az ajtó előtt a kimerültségtől feladták a lábai a szolgálatot. Teljesen átfagyott.Eszébe jutottak mindazok amik otthon várták. A munkája, amit nem szeretett, a nő, aki elhagyta, a barátok, akik csak úgy voltak, hogy megkérdezzék, hogy van, de igazából nem érdekelte őket, a hatalmas üres háza, a szülei, akik egy apróbb hiba miatt kitagadták. Így hogy belegondolt... talán nem is fog hiányozni senkinek ha itt most megfagy. Talán az egész élete nem is ért semmit, hiába van pénze, hiába van nagy háza, jó munkája, és hiába irigylik sokan. Valami mintha hiányozna az egész életéből. Mintha csak robot lenne, aki megy, és csinál mindent, amit kell, hogy minél több és több pénze legyen. De mégis kivel tudja ezt megosztani? Magával? A "barátaival" akiket csak a pénze vonz? Valamit nagyon elrontott, de nem tudta, hogy mit. Ám nem tudott tovább gondolkozni, csak a hideg, jeges fájdalomra tudott gondolni, ami éppen a testét érte. Ekkor egy hangot hallott, egy gondolatot, ami a fejében hangzott el habár maga sem értette, hogy s miként.
-Kopogj.
Hogy mi? Kérdezett is rögtön vissza magának. Ez most mégis hogyan jött? Nincs messze az ajtótól, de teljesen átfagyott, mozdulni se tud, ha lenne benn valaki, amikor be akart nyitni ajtót nyitott volna. Vagy nem?
És ez a kérdés nem hagyta nyugodni. Nevetséges volt maga számára is. Hogy kopogjon, mikor itt próbál bejutni jó ideje? De hát mit veszíthet vele? Végül is így is, úgy is meg kell halnia. De így van egy esély... Egy utolsó, hogy hátha...
Elindult az ajtóhoz. Járni nem tudott. Vonszolta magát... Minden egyes araszért meg kellett küzdenie. Ha végiggondolta milyen szánalmas is most... Fájt a hideg, fájt az élete is. Végül az ajtóhoz jutott.Nagy kínok árán sikerült kissé felemelni a kezét, hogy be tudjon kopogni. Olyan halk kopogás volt, hogy szinte nem is hallatszott. Ám az ajtó csodák csodájára rögvest kinyílt, megmenekült.
