A Lény II

A Ház nem állt sokáig üresen. Hamar új lakó költözött oda. Ám addigra, mire ő odaért, elkezdtek terjengeni a pletykák a Házról, s két szellemről. De ő nem félt oda költözni. Hiszen őt küldték! Azért hogy részese legyen a munkának. A Munkának, melynek lényegét, és értelmét a Lény adja. S most övé egy nagy feladat: A jelenlegi egyetlen Lény elszállítása a kijelölt helyre. Végre ő is részt vehet aktívan a Munkában! Mióta várt már erre! S most itt van, ez a nehéz és veszélyes munka előtt.
Természetesen csak éjszaka szállíthatja el, így nappal pihennie kell. Azaz csak pihennie kellett volna. De a látogatók nem voltak kevesen, s már késő este volt, mire az utolsó vendég is elment. Ideges lett: ma már nem tudja elszállítani. Miért kell itt ennyi embernek szaladgálni?! De nem tudott mit tenni. Így nem szállíthatja el a Lényt. Nem kockáztathatja meg azt a hosszú utat így! Hát kénytelen lesz következő nap szállítani! Reménykedett benne, hogy akkor nem jön közbe semmi. bár valójában nem reménykedett. Rettegett attól, hogy nem tudja elvégezni a küldetését. Idegességében görcsbe rándult a hasa. De pihennie kéne, holnap mindenképpen útra kell kelnie! Három nap volt a határidő, és ki tudja mi történhet útközben, hát még akkor ha nem ér oda időben! Nagy nehezen sikerült csak elaludnia, kínok között.
Reggel volt, mikor felkelt. Ám mikor tudatosult benne milyen nap is van, megrettent. Nem csak egy éjszakát aludt! Egy éjszakát, egy napot, s még egy éjszakát sikerült végigaludnia!! Már csak 16 órája van, s az út 17 órás! Persze, ha nagyon siet... csak a Lénynek baja ne legyen! Átkozta magát, hogy így elaludt.
Sietve megtette az előkészületeket. Szerencsére a környék kihalt volt. Gyorsan, ám felettébb óvatosan útra kelt.
A helyszínre éppen időben érkezett. Az óra pontosan 12-t mutatott, mikor halálosan kifáradva értesítette az épületben összegyűlteket. át mégis sikerült! A Lény biztonságban van, ő pedig nyugodtan hazatérhet újdonsült otthonába.
Hazafelé menet megállt pihenni. Be kellett hogy vallja nem szívesen állt meg. Valamiért rossz előérzete volt. Olyan Félelem szállta meg, melyet eddig sohasem érzett. Hirtelen hangot hallott maga mögül:"Eljött az Időd!" - súgta egy kísérteties hang. S ahogy hátrafordult egy alakot látott magasodni fölé. A Halál volt: megértette: tényleg eljött az Ideje. Ahogy a Halál megérintette, rájött a hányinger. Tudta: kiszáradásban fog meghalni, még ezen az éjszakán. Lehunyta a szemét, jelezve: elfogadta a halálát.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A reggel arra járókat undorító látvány fogadta. Rögvest hívták a mentőket. De már ők sem tudtak segíteni. Az ember már mire odaértek meghalt. S valóban kiszáradásban halt meg...

A Lény I

Mindjárt kész! Már csak az utolsó simítások hiányoznak. Mindent apróra megtervezett, beszerzett, és minden esetleges problémával számolt. Így nemsokára kész lesz a világ legnagyobb remekműve. Sőt már kész is! Ám ekkor rájött: egy dologban mégiscsak hibázott. Hiába alkotta meg azt a lényt, aki álmaiban élt, életet nem tud  bele önteni.  Mikor erre a felfedezésre rájött, teljesen összetört. Öntudatlanul rakta be a Lényt egy jéggel lehűtött, fagyosan hideg kamrába, majd felment a hálószobájába, ahol az ágya várakozott üresen, némán, hívogatón. Mivel már egy hete nem aludt automatikusan elindult az ágy fele, de pár lépés után összeesett.
Mikor kinyitotta a szemét már éjszaka volt. A csillagok nem látszottak az égen, de a hold kísértetiesen megcsillant egy-egy fémes tárgyon. És a sárga holdfényben megjelent egy alak. Ismerte. Szerepelt az álmaiban is, de tudta róla, hogy a városban lakik. Boszorkánynak gúnyolták, de álmaiban mint közvetítő jelent meg.
Érezni kezdte a Félelmet, mikor a levegő elkezdett körülötte örvényleni. Majd a Boszorkány éles, sipító hangon (ahogy eddig még soha), megszólalt:
-Elvégezted a küldetésed. Lejárt az időd
Egy szót sem tudott kinyögni, csak feküdt, és próbálta legalább a Félelem Szelét elűzni. De nem sikerült. Sőt! Egyre jobban rettegni kezdett. Majd megjelent egy lény. Tudta. Ő a Halál. A Boszorkány gúnyos, éles hangon hahotázni kezdett. nem értette miről van szó, mit is csinál itt a Boszorkány, a Halál, és a Félelem.Ám amikor a Boszorkány már a nyakára kötötte a kötelet, megértette:
-Hát becsaptatok. Csak kihasználtatok!
-Hát persze!-hallotta a Banya röhögéstől fuldokló hangját.  És neked már késő! Késő!
Érezte, ahogy a Halál megindul feléje. Tudta: ezek lesznek az utolsó dolgok, amiket valaha is érezni fog. A Félelem, a halál, és a Fájdalom, mely a "Nagy Bukása" óta kíséri. Az utolsó hang, amit hallott a Banya vijjogása volt. Azután minden elsötétedett.


------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Reggel a takarítónő, mikor a szobába lépett, ijedtében elájult.
-Ez pedig lehet a ráadás! - mondta a banya a Halálnak.
- Nem, ennek élnie kell. Ő a Különleges Védelem alatt áll.
-Ezt a szerencsétlenséget! Akkor én mentem...
- Nem, nem. ugyanis te vagy a ráadás!
- De hát ez nem volt benne a szerződésben!
- Becsaptalak!
- de hisz én parancsolok neked!
_Ugyan! Dehogy is te parancsolsz nekem! Természetesen mástól kapom az utasításokat!
- Nem, nem teheted ezt ve...- a szívéhez kapott, és összeesett.


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A takarítónő mikor magához tért körülnézett. Ugyanazt látta mint előzőleg. Azaz kicsit mást... Egy hullával több volt. Már nem csak egy felakasztott, eltorzult arcú embert látott. Volt más is. A Boszorkány is halott volt, a teste görcsbe volt rándulva, s az arcán ijedtség, félelem, és szenvedés látszott. A halottak szinte már nem is úgy néztek ki, mint az emberek. Nem maradt más hátra, elrohant a rendőrökért, és mentőkért.

Egy különös tárgyalás V

Az élet természetesen nem állt meg a világban eme tárgyalás után. De a különös, megmagyarázhatatlan dolgok száma csak nőtt. Az éjszaka veszélyessé vált a Nappali ember számára. Az éjjel nem fogadott be sok embert. Megelégedett a saját Lényeivel. De néhány embert azért befogadott. Cserébe azonban a saját lényei közül küldött a Nappaliaknak. Ám csak kevesen tudtak erről. Bár néhány Földinek feltűnt egy-két érdekes dolog. Ekkor a Tudó emberek meglepő dolgot tettek. Elmondták az embereknek az igazságot: hogy valóban léteznek lények, és hogy ők már látták őket. Sőt! Néhány lény közöttük lakik. Ám az emberek többsége ezt nem hitte el. Csupán páran voltak akik komolyan vették. Így a Lények belekerültek a regényekbe, mesékbe. Hamarosan nagyon népszerűvé váltak. Sokan próbáltak a Lény eredetére is rájönni, s így születtek az újabb és újabb történetek. Ám az igazi eredetük eddig homályban maradt...

Egy különös tárgyalás IV

Az éjszaka leple alatt titkos látogató érkezett a faluba. Tudta: az Ellenség jött. Érezte a jelenlétét, és azt, hogy egyre közelebb megy hozzá. Gondolta: eljött az Idő. Felkelt, s villanyt gyújtott mindenhol, túl sötét volt neki, pedig tudta: a nappalnak nemsokára el kell jönnie. Mikor elkészült mindennel, leült pihenni, s végiggondolni miről is kell beszélgetnie vele.
Majd látta, hogy lekapcsolták a villanyt a fogadószobába, és hallotta a függönyök összehúzásának zaját. Szóval megérkezett végre! Közel volt az Idő, így hát sietnie kellett. Átment a fogadószobába. Az Ellenségnek csak a körvonalát látta, és az elhúzott függönynél nem érezte jól magát. Így széthúzta őket, beengedve a napnak első sugarait.
Itt az Idő! - gondolta, s a napra nézett. Érezte, hogy a vendég is felemelkedett a helyéről, s oda ment mellé. a Nap megállt. Még félhomály volt. S így most az is maradt.
Az ellenségre nézett. Nagyon meglepődött. nem ilyenre számított. Bár igazából maga sem tudta mire számított, de abban biztos volt, hogy nem ilyen gyönyörű, hófehér bőrű nőre. A nő arcán is meglepődést látott. Végül összeszedte magát. elvégre miért kéne máshogy kinéznie az Ellenségnek?
-A Nappal Ura vagyok.
-A Sötétség Úrnője. Örvendek.
-Szintúgy.
Egyszerre robbantak ki belőlük a kérdések. S az egy napos megbeszélés rövidnek bizonyult.  Már csak késő délután jutott eszébe, hogy a Lényegről is beszélni kell. Feszengve tette fel a kérdést, hisz kellemetlen volt ez neki, főleg úgy, hogy a Sötétség előnyben volt.
-Na, és a lényegre térve...
-Igen? - mintha egy kis kárörvendést látott volna a Sötétség Úrnőjének a szemében. S talán az is volt...
-Van egy kis problémánk az új módszereitekkel.
-Valóban?
-Igen. nem tartottátok be a Törvényeket!
-De. Teljesen pontosan be lett tartva.
-Nem, nem a Törvény el lett ferdítve4
-Mi ezt nem így látjuk!

-De a Törvény nem nézőpont kérdése!
-Dehogynem!
-Nem. de ezért meg fogtok fizetni!
-Főleg, ha addig neked nem ártanak!
-Teljes mértékben tisztába vagyok a módszereitekkel. S különben is, én a Különleges Védelem alatt állok!
-Akkor megígérhetem, hogy lesznek problémáid bőven!
-Persze, tudom...
-Hát te vállaltad...
-Igen, én vállaltam. A világosság nevében.
-A sötétség erősebb, mint a világosság! Sokkal hatalmasabb!
-hát én ezt nem így tartom! Mást tapasztaltam!
-De mindegy is! Nem próbállak meggyőzni, én tudom, amit tudok.
-Nem is sikerülne meggyőzni!
-Ezt tudom!
-Akkor itt hagyjuk is a témát...
-Rendben.
-Mehetünk vacsorázni?
-Persze, természetesen!
Vacsoránál folytatták a beszélgetést, ám a levegőben érezhető volt a feszültség. Vacsora után elköszöntek egymástól, s fáradtan, vegyes érzelmekkel keltek útra. A tájra sötétség borul, miután a Nappal Ura távozott.