Egy művész problémája

A kanapéra ugrott. Egyszerűen nem volt jó napja. Megint. Azt mondják a művészethez kitartás és precizitás kell. Nos, ő csak a múzsájára számíthatott. Aki egy szeszélyes lény lévén nem nagyon óhajtott mostanában ott maradni. Pedig nélküle... hiába is próbálkozott. Ő nem tudott érzelem nélkül csinálni semmit. Sőt érzelmekkel sem ha hiányzott valami... valami amit réges-régóta múzsának hívnak az emberek. Ő pedig hol múzsának nevezte hol semminek hol valaminek de a lényeg egy volt, ez gátolta meg őt, vagy épp segítette a munkában.
Azt mondják mindenhez csak akaraterő kell, ha valamit igazán akarsz eléred. Ezt szépnek és jónak tartotta csak hát... voltak dolgok amiket nem ő irányított és ez pont példának okáért pont ilyen volt. ezen járt az agya hogyan is tudná mégis folytatni a félbehagyott munkát ha egyszer ilyen helyzet állt elő. Most is hagyja ott az egészet, és próbálja meg később? Vagy folytassa és aztán vagy nagyon elrontja vagy valami tűrhető kialakul belőle?
A régebbi tapasztalatokból kiindulva inkább az első opció mellett voksolt. Ha így ilyen állapotba folytatná abból semmi igazán jó nem sülne ki, ahogy mindig is lenni szokott. Ha valamit ezt nagyon jól megtanulta korábbi, keserű tapasztalataiból. valami mást kell csinálnia. Végignézett a könyveken-nem volt kedve olvasni... Megnézte a youtube-t.... nem esett jól zenét hallgatni. A facebook következett... de itt sem tudott sokáig megmaradni. Valami nem volt rendjén vele, valami... valami ami nagyon nem tetszett neki.
A kedvetlenség rémes állapot volt, utálta amikor elment szinte az életkedve is, és semmi de semmi sem segített. Kivéve egy dolgot. Csakhogy az az egy dolog mindig más volt. Néha az úszás, néha egy sütizés, néha egy séta  a városba. De most egyikhez sem volt kedve. Inkább melegítőruhát vett fel és gondolataiba merülve nekiállt kocogni egy szinte kihalt helyen. Így senki sem zavarta meg a gondolatait. Amikor kiszellőztette íly' módon a fejét, hazatért.
Újra nekiállt a munkájának.  Ezúttal azonban sikeresen....

Egy tükör, amit kerülgetünk mint forró kását...

Az életben a dolgok nem mindig azok aminek látszanak... Kezdjük csak az elején, mit is lát egy kívülálló...
A dolgok szépen mennek, vannak ugyan apróbb bakik, de hát a legjobb családban is előfordul ilyen. A több száz tagú rokonság igencsak kiterjedt, és szinte mindenhol jelen van, az emberek kit innen, kit onnan ismernek. A család tagjai büszkék arra hogy nagy a rokonság, különleges dologként élik meg. Kedvességükön és mosolygásukon kívül a jó zenész-tehetségükről, -hangjukról is ismertek. Néha össze összefut a nagy családból egy egy kisebb-nagyobb csoport, és igen jó hangulatban telik az idő olyankor. Úgy tűnik nagyon nagy az összetartás.
Lássuk azonban azt amint egy ebben élő ember láthat...
Az egész egy kész vicc, a közröhej tárgya. Az ember szinte azt sem tudja nevessen-e avagy sírjon az egészen. A család büszke, visszavezeti messze messze a családfáját... de hiába mit ér vele, ha ettől csak büszkesége, és nem szerénysége lesz nagyobb?
Igazi büszke család, kifele mindennek tökéletesnek kell látszania, ezért segítik is akár egymást, nehogy már valami olyasmi legyen esetleg ami az átlagtól eltérő, vagy nem kedvez a család hírnevének! Ez egy tökéletes család ahol hibák is ritkán eshetnek meg; nincs helye a fekete bárányoknak...
Ha valaki mégiscsak valami olyasmire vetemedik ami nekik nem tetszik, nos az a legkevesebb hogy róla szól minden fáma, mindenkinek tudnia kell mi is történt, és hogy jajj, ez milyen ciki már, ilyet nem lehet megengedni a családba...
Nos igen, innen tudja meg mindenki az eseményeket. Valaki beszélt valakivel aki hallotta ettől meg ettől... Mindent lehet tudni de ilyen forrásokból... Önmagáról is érdekes dolgokat tudhat meg az ember sokszor, ez igazán különleges, brávó!
És akkor lássuk a jó hangulatban eltöltött közösségi alkalmakat.... Ha szeretsz az arcába mosolyogni azoknak akik kibeszélnek, vagy nevetségesen viselkednek másokkal neeem előttük, mögöttük, és mosolyogva válaszolni azokra az üres frázisokra hogy hogy is vagy hol vagy és mi van veled, úgy hogy tudod hogy máskor a kutya nem kérdezi meg, minthogy senki se kíváncsi rá, csupán amikor mindenki összeül.... nos, ez esetben ott a helyed.
És ha be akarsz kerülni a családba? Tedd össze a két kezedet, hogy ott lehetsz és szóba állnak veled, de ha nincs sima szád, amelynek hangjait jólesik hallaniuk... együttérzésre, befogadásra ne számíts! Sőt.... amúgy sem biztos, minthogy ott minden lehet, és minden lehetetlen; nos hogy melyik is a valós... ez talán örök titok marad...