A két tükör

Szokásos napnak indult. Reggel rohannia kellett az iskolába, hiszen 0. órája volt. Persze elkésett, ám ez nem számított. Az óra gyorsan eltelt, pedig össze volt vonva az első órával. A második óra is szokásosan kezdődött, bár furcsa volt, hogy a tanár közölte: mindenki azt csinál, amit akar. Elkezdett olvasni mikor meglátott a padban valamit. És nem is akár mit4 Egy gyönyörűen díszített kézitükör volt. Nem volt oda való. Mintha csak egy másik világból érkezett volna, vagy most vitte volna oda valaki a középkorból. Ráadásul teljesen ép volt.Nem értette. De folytatta az olvasást. Ám nem tudott figyelni, a tükör kötötte le minden gondolatát. Végül odáig jutott, hogy óra végén ellopta. Valami vonzotta a tükörhöz, és valami belső késztetést érzett arra, hogy elvigye. Hát eltette. Nem foglalkozott vele, jó döntés volt-e avagy sem.
A különös dolgok még aznap elkezdődtek. Sejtette, hogy a tükör miatt van, ám biztos nem lehetett benne. Hogy milyen különleges dolgok is történtek vele? Hát először olyan, amit más szerencsének nevezne. Dolgozatoktól, egyesektől menekült meg.
Majd még különösebbek történtek. tesiórán vette észre. Valami hajtotta. 600m-t futottak. Új rekordot állított fel. Egyszerűen nem tudta irányítani a testét! Szerencsére addig nem jutott el, hogy minden kijöjjön belőle, amit megevett... No, de igazán nem sajnálta a dolgot. Mindig a legcikisebb helyzetekben "veszítette el az önkontrollját", és valahogy mindig jól jött ki belőlük. Így az eddigi népszerűtlen emberből, akit semmibe vettek, hirtelen a legismertebb, legkedveltebb ember lett. A tükröt otthon tartotta, elrejtve, nehogy valaki is meglássa. Persze belenézni ezek után nem mert. maga sem tudta, miért, de babonásan félt belenézni. Olyannyira elrejtette így a tükröt, hogy lassacskán el is felejtkezett róla. De nem sokáig...
Egy nap újra abban a teremben volt, ahol megtalálta a Tükröt. Ugyancsak második órája volt, s ekkor a padban észrevett egy tükröt! mesés darab volt. Antik. Dejavu érzése volt, de nem tudta miért. Otthagyta a tükröt. Nem szerette a megmagyarázhatatlan érzéseit. Mikor újra abba a terembe került, a tükör már nem volt ott. De ez őt nagyon nem zavarta. Sőt! Így folytatta életét: buli, edzés, tánc, ének és sok más...
Ám egy ember, ugyancsak ismert és kedvelt kezdett lenni. Csakhogy ez az ember az ő szöges ellentéte volt. Nem bulizott, nem csalt, nem kért semmit a szívességekért, s egyebek... Az érettségről nem is beszélve...Ő sokkal éretlenebb volt, ám soha be nem vallotta volna.
Szóval nem kicsit nem szerette azt az embert. Ennek igazán kézzelfogható eredménye lett:  az iskola két pártra szakadt. Az egyik mellette állt, a másik része a másik ember mellett. 
Ráadásul hatalmas problémája volt azzal, hogy a másik szinte bármit tett, sikerrel járt. Persze ő is, de ő egyre jobban kimerült. Nap végén olyan fáradt volt, hogy szinte az ágyhoz sem ért a feje, máris aludt.
ám a másik alig csinált valamit, mégis mindent megcsinált, s nem látszottak rajta az álmatlan éjszakák, s a fáradtság.
Egyszer hírt kapott az egyik besúgójától, hogy a Másiknak azért van szerencséje, mert elvett egyszer egy tükröt...eszébe jutott a saját tükre. Otthon addig-addig kutakodott utána, míg megtalálta. Ahogy belenézett egy gyönyörű csajt látott. Eldöntötte: ellopja, vagy ellopatja a másik tükröt. Meg is tette, s nagy örömmel vitte haza, kétszeres szerencsére és sikerre gondolva.
Ám másnap megdöbbent. A régebbi tükre a földön volt, az új pedig az asztalon maradt. Ahogy belenézett az új tükrébe, eltorzulva látta benne az arcát. megrémült kicsit, s gyorsan felkapta a másik tükröt a földről, s az asztalra helyezte. Iskolába menet is az járt a fejébe, milyen jó lesz a napja, hiszen kétszeres szerencséje lesz. Ám ez nem így történt. De "szerencséjére" már olyan jól beleszokott a szerepébe, hogy nem volt probléma fenntartani a látszatot.
De ahogy hazaért még jobban meglepődött: a régi tükre újra a földön volt. Elege lett. Úgy döntött neki nincs szüksége az új tükörre, jó lesz neki a régi is. "Visszalopta" hát a régi tulajdonosnak. onnantól kezdve folytatódott minden a régi mederben.
Sőt! Életük végéig különbözőek maradtak azzal ez emberrel, de mindkettőjüknek sikerült minden. S hogy melyik is járt jobban?  Nos az egyik egyre mélyebbre süllyedt, a másik egyre magasabbra emelkedett lélekben, s erkölcsben. Az egyik állandóan fáradt volt, s végkimerülésben, túlhajszolásban halt meg, a másik hosszú, nyugodt életet élt.
Haláluk után a tükör visszakerült az iskolapadba, s újra használatba került...

Egy különös ember...

Jól emlékezett arra a napra. Rideg, téli este volt, s ő a szobájában feküdt az ágyán. Egyedül volt. Ekkor úgy érezte, mintha valaki nézné. Kinyitotta a szemét. Annyira megrémült, hogy hirtelenjében levegőt is elfelejtett venni. Egy embert látott. Egy idegent, aki gonoszul vigyorgott rá, majd eltűnt. Azt hitte csak a képzelete játszott vele, ám valahogy túl valóságosnak tűnt. Anyjához rohant, s gyorsan elmesélte neki mi is történt. Anyja megnyugtatta: csak képzelődött.
Ám ő maga, az idő múlásával meggyőződött róla, hogy nem képzelődött. Egyre többször jelentek meg neki ismeretlen emberek. Néha igencsak megrémült, s volt olyan idő, amikor állandó rettegésben élt miattuk.
De ahogy telt az idő, egyre jobban megritkultak ezek a "látogatások". Még elég kicsi volt ezekben az időkben. Végül mikor nagyobb lett, és teljesen megszűntek ezek a jelenségek, azt hitte csak ki kellett nőnie. De csak azt hitte. Egy nap újra elkezdték meglátogatni. Ám ekkor már nem csak egyedül volt, mikor látta őket. Néha a buszon, az utcán, sőt néha az iskolában is látott olyan embereket, akik ilyesztőek voltak. Ám amikor elmondta a többieknek, hogy néznek ki, ők közölték: Semmi olyan embert nem látnak. Rájött újra, meg újra, hogy csak ő lát fenyegető külsejű "embereket". Így többet nem szólt róluk senkinek.Otthon közelebb is mentek hozzá, sőt néha beszéltek is! Azt mondták vigyázzon magára, de, hogy miért azt nem említették. Soha nem tudta meg fenyegetés-e ez, vagy csak figyelmeztetés.De már nem rettegett tőlük. Ám az rejtély maradt, hogy kik is ők.

Egy idő után azonban elkezdett egyre jobban rettegni tőlük. Állandó Félelemben élt.  És egy új "megjelenési formájuk" is lett eme emberi külsejű lényeknek. Mikor megjelentek neki, hirtelen hideg lett. Hol az egész szobába, hol csak körülötte.
Végül nem bírta tovább: elmondta egy-két embernek, és szerencsétlenségére éppen rossz embereknek. És ahogy az lenni szokott: pszichológushoz került, nyugtatókat kapott, végül pedig minden bizonnyal bolondokházába zárták volna. De még idejében rájött: jobb ha hallgat a dolgokról....