Egy különös ember...

Jól emlékezett arra a napra. Rideg, téli este volt, s ő a szobájában feküdt az ágyán. Egyedül volt. Ekkor úgy érezte, mintha valaki nézné. Kinyitotta a szemét. Annyira megrémült, hogy hirtelenjében levegőt is elfelejtett venni. Egy embert látott. Egy idegent, aki gonoszul vigyorgott rá, majd eltűnt. Azt hitte csak a képzelete játszott vele, ám valahogy túl valóságosnak tűnt. Anyjához rohant, s gyorsan elmesélte neki mi is történt. Anyja megnyugtatta: csak képzelődött.
Ám ő maga, az idő múlásával meggyőződött róla, hogy nem képzelődött. Egyre többször jelentek meg neki ismeretlen emberek. Néha igencsak megrémült, s volt olyan idő, amikor állandó rettegésben élt miattuk.
De ahogy telt az idő, egyre jobban megritkultak ezek a "látogatások". Még elég kicsi volt ezekben az időkben. Végül mikor nagyobb lett, és teljesen megszűntek ezek a jelenségek, azt hitte csak ki kellett nőnie. De csak azt hitte. Egy nap újra elkezdték meglátogatni. Ám ekkor már nem csak egyedül volt, mikor látta őket. Néha a buszon, az utcán, sőt néha az iskolában is látott olyan embereket, akik ilyesztőek voltak. Ám amikor elmondta a többieknek, hogy néznek ki, ők közölték: Semmi olyan embert nem látnak. Rájött újra, meg újra, hogy csak ő lát fenyegető külsejű "embereket". Így többet nem szólt róluk senkinek.Otthon közelebb is mentek hozzá, sőt néha beszéltek is! Azt mondták vigyázzon magára, de, hogy miért azt nem említették. Soha nem tudta meg fenyegetés-e ez, vagy csak figyelmeztetés.De már nem rettegett tőlük. Ám az rejtély maradt, hogy kik is ők.

Egy idő után azonban elkezdett egyre jobban rettegni tőlük. Állandó Félelemben élt.  És egy új "megjelenési formájuk" is lett eme emberi külsejű lényeknek. Mikor megjelentek neki, hirtelen hideg lett. Hol az egész szobába, hol csak körülötte.
Végül nem bírta tovább: elmondta egy-két embernek, és szerencsétlenségére éppen rossz embereknek. És ahogy az lenni szokott: pszichológushoz került, nyugtatókat kapott, végül pedig minden bizonnyal bolondokházába zárták volna. De még idejében rájött: jobb ha hallgat a dolgokról....