Az új iskola III

Reggel korán kipattant az ágyból, karikás, álmos szemekkel. Megfordult a fejében, hogy mindezt csak álmodta. Ám mégis tudta, hogy valóság volt. Úgy rohant az iskolába, mintha az élete múlt volna rajta. Az utcák még üresek voltak, de ő ezt észre sem vette. Az sem fordult meg a fejében, hogy lehet, hogy az iskola még nincs is nyitva.  Így aztán nem lepődött meg, amikor nyitva találta a kaput. S ahogy bement újra csak nem embereket látott. Hanem különös, undorító lényeket, akik rögtön felé fordultak., mikor belépett. Megdermedt. A rideg és félelmetes szemektől megrémült.Ám rögtön megnyugodott, amikor meglátta a fénylő megmentőjét.
- Szia. - nyögte ki nagy nehezen.
- Szia. Nos, készen állsz rá, hogy elmeséljem?
- Azt hiszem...
- Nos, rendben. Gondolom kíváncsi vagy már rá, hogy kik is ezek. Hát...nos... ők az alvilág lényei, akik ebben a világban munkálkodnak.  A vezetőjükhöz akartál hozzáérni, ami veszélyes lett volna, mert akkor uralkodhatott volna teljes joggal feletted.
- De hogy lehet az, hogy nem tett semmit, amikor meglöktél?
- Látod, meg vannak kötözve. Amit te látsz az a Szellemvilág szintje, amit egy átlagos ember nem lát. Szerettelek volna megkímélni tőle, de elkerülhetetlen volt, hogy te is lásd így. - mutatott körbe.
- De ez hogy lehet? És ki vagy te?
- Nos, ezt az iskolát nem emberek álmodták meg. maga a Sötétség ura tervezte. Emberekkel építette meg, s egy ember a látszólagos igazgató. Ám a "diákok" és a "tanárok" nem emberek. Démonok és alvilági lények. Ez a hely amolyan tárgyalóhely volt nekik. Egészen az ideérkezésemig. Én ugyanis a Fény Urának vagyok a követe. "Hivatalosan" nem ebbe az iskolába járok. Én vagyok az Uramnak az erejével tartom féken féken eme lényeket.
- és engem miért vettek fel?
- Biztosan tudni akarod?
- Persze!
- Nos, nem vagyok biztos benne, de reális ötleteim vannak róla. Ismerve őket...
- Éspedig?
- Egyik verzió az lehet, hogy irányítani akartak, átvenni tőled az életed irányítását.  Másik lehetőség pedig az, hogy meg akarták szerettetni veled a sötétséget. Azt hiszem ez volt az igazi céljuk.
- De miért?
- Azért, hogy utána átkerülhess a másik iskolába.
- Milyen másik iskolába?
- Ahova azok járnak, akik a Sötétséget Uruknak mondják, de nem alvilági lények. Bár elég sokjukba beleköltözött egy-egy ilyen lény.
- Brr..ez borzasztó! - a lány magára sem ismert, mert ahelyett, hogy leüvöltötte volna a srácot, és elment volna, inkább kérdezősködött, és ráadásul minden szavát el is hitte a pasinak! - És miért pont engem választottak ki? Vagy akkor hogyan kerültem én ebbe az iskolába?
- Nos, alapos megfontolás után választottak téged, biztos. Egyik fő szempont az volt, hogy gazdag vagy. S hogy hogyan kerültél ide? Hát, ezt pontosan nem tudom, de kiterjedt hálózata van a Sötétségnek, és nagyon sok mindent el tudnak érni...
- Értem...De még van egy csomó kérdésem!
- Azt hiszem, nem kellene ennyire egyszerre megterhelned magad... Találkozhatunk máskor is, hogy beszélgessünk, de ne egyszerre tudja meg mindent, mert az túl nagy információtömeg lenne neked...
- De még lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Én akkor most mit csináljak?
- Iratkozz ki ebből a suliból, és menj oda, ahova normális emberek járnak.
- És a Sötétség nem fog utánam jönni?
- Valószínűleg de, ám már Látsz, úgyhogy nincs mitől félned. Csak mindig legyél Világosságban. 
- És ha mégsem sikerül?
- Akkor ne add fel.
- És mi lesz, ha véletlen hozzáérek valamelyikőjükhöz?
- Véletlenek nincsenek. És ne feledd, amit te látsz, az hamarabb történik meg pár perccel, mint amit mások látnak.
- Akkor mindent ennyivel előrébb fogok tudni?
- Igen, valahogy úgy. Ám az emberek ezt nem nagyon fogják elhinni.
- Értem. - sóhajtott a lány - Van még valami, amit a következő találkozásunkig tudnom kell?
- Azt hiszem nem...Úgyhogy akkor mikor találkozzunk?
- Holnap este?
- Nekem megfelel...
- Rendben, akkor köszönök mindent.
- Ne nekem...
- De téged látlak...na szia.
- Szia..
S így indult el a lány új élete, mely valahogy teljesen más volt, mint az előző...

Az új iskola II

Az a "másnap" nehezen akart eljönni, legalábbis neki, de végül mégiscsak elérkezett. Úgy rohant az iskolába, mintha kergetnék. Mikor belépett a suliba, már várt rá a "rajongótábora". Egyre jobban érezte magát. S mindennek a betetőzéseképpen, amikor belépett az osztályterembe, meglátta a srácot. Bemutatták a fekete hajú, fehér bőrű fiúnak, aki talpig feketébe volt öltözve. Ma még helyesebbnek látta, mint előző nap. A srác meg csak rámosolygott, és bemutatkozott. Ám mikor kezet akart volna fogni vele, valaki hirtelen meglökte. Egy pasi volt. Nem emlékezett a fiúra, így biztos volt benne, hogy a srác nem tartozik az újonnan kialakult "rajongótáborába". Ráadásul nem is volt túl helyes. Úgyhogy nem kicsit felidegesítette magát.
- Mit csinálsz?!
- Remélem később rájössz.
- Mire?
De a fiú nem válaszolt, csak visszaült a helyére, a sarokba. A tanár bejött, és kezdték az órát. Következő szünetben azonban nem tudott beszélni a helyes pasival, mert túlságosan lefoglalták a srácot a suliba járó emberek. S az új fiú, aki meglökte csak a sarokban volt, a karjára borulva. Nem érette a lány az egészet. Vajon bejön annak a srácnak? Vagy féltékeny volt a másikra, azért lökte meg? De akkor hogy lehet, hogy most nem beszél vele? Vagy mi folyik itt??
Egészen a nap végéig ezen gondolkozott. Mikor indult hazafelé a helyes srác puszival akart elköszönni tőle, ám a másik srác újra arrébb lökte. S mikor a lány a helyes srácra nézett, hogy mit is fog tenni, meglepődött. Hihetetlenül lobogó gyűlöletet, és haragot látott a pasi szemében. De mozdulni nem mozdult. Így hát a lány fordult oda a furcsa sráchoz, aki ma már másodjára lökte meg.
- Ez most mi?
- Csak ami előzőleg...
- De miért nem hagyod soha, hogy hozzáérjek??
- Ne játssz a tűzzel, veszélyes!
- Mi???
- Itt semmi nem az, aminek látszik.
- Ezt hogy érted?
- Vigyázz, rászedtek.
- Ki?? Mi ez az egész???
- Biztos kíváncsi vagy rá? Fel vagy készülve?
- Mire?
- Hogy meglásd a Valóságot.
- És ezt ő nem tudja elmesélni? - kérdezte a lány a helyes srácra mutatva.
- Nem. Nos?
- Hát én készen állok.
- Oké.
Azzal leült, és elkezdett mondani valamit. S ahogy a lány a helyes pasira nézett, megrémült. Olyan hihetetlen harag volt a szemében, amit életében nem látott még. Mérhetetlen gyűlölettel keverve. Ijesztő volt. "Mibe keveredtem?" gondolta.
Ráadásul a helyes pasi meg sem mozdult. Mintha meg lett volna kötözve valami láthatatlan kötelékkel. A többiek is szoborrá dermedtek. S a levegőt valami furcsa, valami különleges légkör töltötte be. Azután elkezdett fájni a szeme. Éles fájdalmat érzett. Lecsukta. S ahogy kinyitotta, teljesen mást látott, mint előzőleg. A helyes pasi helyén már egy undorító lény állt, megkötözve, teljes fegyverzetben. Csak a szeme emlékeztette a lányt a helyes srácra, aki pár perccel azelőtt ott állt. A furcsa srác is valami páncélféleségben állt ott. Az emberek helyén is valami lélekszerű lények álltak. Undorítóak voltak. Mindegyiknél íj volt, s nyíl. De fegyver nélkül is mindannyian ijesztőek és félelmetesek voltak. Olyannak tűntek a lények, mint akik szoborrá meredtek a hirtelen felragyogó fényben, amely beragyogta az iskolát, s mozdulni sem tudtak.A lány nagyon megijedt, és ösztönösen a fénylő lény felé húzódott. Majd erejét összeszedve megkérdezte:
- Ez mi?
- Nos, ez nem egy átlagos iskola. Te elvileg véletlen kerültél ide. Ámbár szerintem nagyon is tudatos volt, hogy felvettek. Véletlen nem történnek ilyen dolgok...
- Hm??
- Ebbe az iskolába nem járnak emberek.
- Mii????
- Hát ez kicsit sok lenne neked mára. De holnapra nehogy elhitesd magaddal, hogy ez csak álom! Mert nagyon is valóság! De holnapig próbáld meg kipihenni magad. Holnap majd elmesélem.Gyere, hazakísérlek.
- Jó. - csak ennyit tudott kinyögni.
Hamar hazakísérte őt az a titokzatos fiú, ő pedig fáradtan rogyott le az ágyra. Fájt a feje, és lüktetett a nap sokkhatása miatt. Nem tudott elaludni, és lenyugodni. Próbálta elhitetni magával, hogy csak képzelődött, de a tudatalattijában tisztában volt vele, hogy mindez valóság volt.  Egész éjszaka szenvedett, mivel nem tudott aludni.