Az új iskola II

Az a "másnap" nehezen akart eljönni, legalábbis neki, de végül mégiscsak elérkezett. Úgy rohant az iskolába, mintha kergetnék. Mikor belépett a suliba, már várt rá a "rajongótábora". Egyre jobban érezte magát. S mindennek a betetőzéseképpen, amikor belépett az osztályterembe, meglátta a srácot. Bemutatták a fekete hajú, fehér bőrű fiúnak, aki talpig feketébe volt öltözve. Ma még helyesebbnek látta, mint előző nap. A srác meg csak rámosolygott, és bemutatkozott. Ám mikor kezet akart volna fogni vele, valaki hirtelen meglökte. Egy pasi volt. Nem emlékezett a fiúra, így biztos volt benne, hogy a srác nem tartozik az újonnan kialakult "rajongótáborába". Ráadásul nem is volt túl helyes. Úgyhogy nem kicsit felidegesítette magát.
- Mit csinálsz?!
- Remélem később rájössz.
- Mire?
De a fiú nem válaszolt, csak visszaült a helyére, a sarokba. A tanár bejött, és kezdték az órát. Következő szünetben azonban nem tudott beszélni a helyes pasival, mert túlságosan lefoglalták a srácot a suliba járó emberek. S az új fiú, aki meglökte csak a sarokban volt, a karjára borulva. Nem érette a lány az egészet. Vajon bejön annak a srácnak? Vagy féltékeny volt a másikra, azért lökte meg? De akkor hogy lehet, hogy most nem beszél vele? Vagy mi folyik itt??
Egészen a nap végéig ezen gondolkozott. Mikor indult hazafelé a helyes srác puszival akart elköszönni tőle, ám a másik srác újra arrébb lökte. S mikor a lány a helyes srácra nézett, hogy mit is fog tenni, meglepődött. Hihetetlenül lobogó gyűlöletet, és haragot látott a pasi szemében. De mozdulni nem mozdult. Így hát a lány fordult oda a furcsa sráchoz, aki ma már másodjára lökte meg.
- Ez most mi?
- Csak ami előzőleg...
- De miért nem hagyod soha, hogy hozzáérjek??
- Ne játssz a tűzzel, veszélyes!
- Mi???
- Itt semmi nem az, aminek látszik.
- Ezt hogy érted?
- Vigyázz, rászedtek.
- Ki?? Mi ez az egész???
- Biztos kíváncsi vagy rá? Fel vagy készülve?
- Mire?
- Hogy meglásd a Valóságot.
- És ezt ő nem tudja elmesélni? - kérdezte a lány a helyes srácra mutatva.
- Nem. Nos?
- Hát én készen állok.
- Oké.
Azzal leült, és elkezdett mondani valamit. S ahogy a lány a helyes pasira nézett, megrémült. Olyan hihetetlen harag volt a szemében, amit életében nem látott még. Mérhetetlen gyűlölettel keverve. Ijesztő volt. "Mibe keveredtem?" gondolta.
Ráadásul a helyes pasi meg sem mozdult. Mintha meg lett volna kötözve valami láthatatlan kötelékkel. A többiek is szoborrá dermedtek. S a levegőt valami furcsa, valami különleges légkör töltötte be. Azután elkezdett fájni a szeme. Éles fájdalmat érzett. Lecsukta. S ahogy kinyitotta, teljesen mást látott, mint előzőleg. A helyes pasi helyén már egy undorító lény állt, megkötözve, teljes fegyverzetben. Csak a szeme emlékeztette a lányt a helyes srácra, aki pár perccel azelőtt ott állt. A furcsa srác is valami páncélféleségben állt ott. Az emberek helyén is valami lélekszerű lények álltak. Undorítóak voltak. Mindegyiknél íj volt, s nyíl. De fegyver nélkül is mindannyian ijesztőek és félelmetesek voltak. Olyannak tűntek a lények, mint akik szoborrá meredtek a hirtelen felragyogó fényben, amely beragyogta az iskolát, s mozdulni sem tudtak.A lány nagyon megijedt, és ösztönösen a fénylő lény felé húzódott. Majd erejét összeszedve megkérdezte:
- Ez mi?
- Nos, ez nem egy átlagos iskola. Te elvileg véletlen kerültél ide. Ámbár szerintem nagyon is tudatos volt, hogy felvettek. Véletlen nem történnek ilyen dolgok...
- Hm??
- Ebbe az iskolába nem járnak emberek.
- Mii????
- Hát ez kicsit sok lenne neked mára. De holnapra nehogy elhitesd magaddal, hogy ez csak álom! Mert nagyon is valóság! De holnapig próbáld meg kipihenni magad. Holnap majd elmesélem.Gyere, hazakísérlek.
- Jó. - csak ennyit tudott kinyögni.
Hamar hazakísérte őt az a titokzatos fiú, ő pedig fáradtan rogyott le az ágyra. Fájt a feje, és lüktetett a nap sokkhatása miatt. Nem tudott elaludni, és lenyugodni. Próbálta elhitetni magával, hogy csak képzelődött, de a tudatalattijában tisztában volt vele, hogy mindez valóság volt.  Egész éjszaka szenvedett, mivel nem tudott aludni.