Egy művész problémája

A kanapéra ugrott. Egyszerűen nem volt jó napja. Megint. Azt mondják a művészethez kitartás és precizitás kell. Nos, ő csak a múzsájára számíthatott. Aki egy szeszélyes lény lévén nem nagyon óhajtott mostanában ott maradni. Pedig nélküle... hiába is próbálkozott. Ő nem tudott érzelem nélkül csinálni semmit. Sőt érzelmekkel sem ha hiányzott valami... valami amit réges-régóta múzsának hívnak az emberek. Ő pedig hol múzsának nevezte hol semminek hol valaminek de a lényeg egy volt, ez gátolta meg őt, vagy épp segítette a munkában.
Azt mondják mindenhez csak akaraterő kell, ha valamit igazán akarsz eléred. Ezt szépnek és jónak tartotta csak hát... voltak dolgok amiket nem ő irányított és ez pont példának okáért pont ilyen volt. ezen járt az agya hogyan is tudná mégis folytatni a félbehagyott munkát ha egyszer ilyen helyzet állt elő. Most is hagyja ott az egészet, és próbálja meg később? Vagy folytassa és aztán vagy nagyon elrontja vagy valami tűrhető kialakul belőle?
A régebbi tapasztalatokból kiindulva inkább az első opció mellett voksolt. Ha így ilyen állapotba folytatná abból semmi igazán jó nem sülne ki, ahogy mindig is lenni szokott. Ha valamit ezt nagyon jól megtanulta korábbi, keserű tapasztalataiból. valami mást kell csinálnia. Végignézett a könyveken-nem volt kedve olvasni... Megnézte a youtube-t.... nem esett jól zenét hallgatni. A facebook következett... de itt sem tudott sokáig megmaradni. Valami nem volt rendjén vele, valami... valami ami nagyon nem tetszett neki.
A kedvetlenség rémes állapot volt, utálta amikor elment szinte az életkedve is, és semmi de semmi sem segített. Kivéve egy dolgot. Csakhogy az az egy dolog mindig más volt. Néha az úszás, néha egy sütizés, néha egy séta  a városba. De most egyikhez sem volt kedve. Inkább melegítőruhát vett fel és gondolataiba merülve nekiállt kocogni egy szinte kihalt helyen. Így senki sem zavarta meg a gondolatait. Amikor kiszellőztette íly' módon a fejét, hazatért.
Újra nekiállt a munkájának.  Ezúttal azonban sikeresen....