Egy különös tárgyalás IV

Az éjszaka leple alatt titkos látogató érkezett a faluba. Tudta: az Ellenség jött. Érezte a jelenlétét, és azt, hogy egyre közelebb megy hozzá. Gondolta: eljött az Idő. Felkelt, s villanyt gyújtott mindenhol, túl sötét volt neki, pedig tudta: a nappalnak nemsokára el kell jönnie. Mikor elkészült mindennel, leült pihenni, s végiggondolni miről is kell beszélgetnie vele.
Majd látta, hogy lekapcsolták a villanyt a fogadószobába, és hallotta a függönyök összehúzásának zaját. Szóval megérkezett végre! Közel volt az Idő, így hát sietnie kellett. Átment a fogadószobába. Az Ellenségnek csak a körvonalát látta, és az elhúzott függönynél nem érezte jól magát. Így széthúzta őket, beengedve a napnak első sugarait.
Itt az Idő! - gondolta, s a napra nézett. Érezte, hogy a vendég is felemelkedett a helyéről, s oda ment mellé. a Nap megállt. Még félhomály volt. S így most az is maradt.
Az ellenségre nézett. Nagyon meglepődött. nem ilyenre számított. Bár igazából maga sem tudta mire számított, de abban biztos volt, hogy nem ilyen gyönyörű, hófehér bőrű nőre. A nő arcán is meglepődést látott. Végül összeszedte magát. elvégre miért kéne máshogy kinéznie az Ellenségnek?
-A Nappal Ura vagyok.
-A Sötétség Úrnője. Örvendek.
-Szintúgy.
Egyszerre robbantak ki belőlük a kérdések. S az egy napos megbeszélés rövidnek bizonyult.  Már csak késő délután jutott eszébe, hogy a Lényegről is beszélni kell. Feszengve tette fel a kérdést, hisz kellemetlen volt ez neki, főleg úgy, hogy a Sötétség előnyben volt.
-Na, és a lényegre térve...
-Igen? - mintha egy kis kárörvendést látott volna a Sötétség Úrnőjének a szemében. S talán az is volt...
-Van egy kis problémánk az új módszereitekkel.
-Valóban?
-Igen. nem tartottátok be a Törvényeket!
-De. Teljesen pontosan be lett tartva.
-Nem, nem a Törvény el lett ferdítve4
-Mi ezt nem így látjuk!

-De a Törvény nem nézőpont kérdése!
-Dehogynem!
-Nem. de ezért meg fogtok fizetni!
-Főleg, ha addig neked nem ártanak!
-Teljes mértékben tisztába vagyok a módszereitekkel. S különben is, én a Különleges Védelem alatt állok!
-Akkor megígérhetem, hogy lesznek problémáid bőven!
-Persze, tudom...
-Hát te vállaltad...
-Igen, én vállaltam. A világosság nevében.
-A sötétség erősebb, mint a világosság! Sokkal hatalmasabb!
-hát én ezt nem így tartom! Mást tapasztaltam!
-De mindegy is! Nem próbállak meggyőzni, én tudom, amit tudok.
-Nem is sikerülne meggyőzni!
-Ezt tudom!
-Akkor itt hagyjuk is a témát...
-Rendben.
-Mehetünk vacsorázni?
-Persze, természetesen!
Vacsoránál folytatták a beszélgetést, ám a levegőben érezhető volt a feszültség. Vacsora után elköszöntek egymástól, s fáradtan, vegyes érzelmekkel keltek útra. A tájra sötétség borul, miután a Nappal Ura távozott.