A Lény I

Mindjárt kész! Már csak az utolsó simítások hiányoznak. Mindent apróra megtervezett, beszerzett, és minden esetleges problémával számolt. Így nemsokára kész lesz a világ legnagyobb remekműve. Sőt már kész is! Ám ekkor rájött: egy dologban mégiscsak hibázott. Hiába alkotta meg azt a lényt, aki álmaiban élt, életet nem tud  bele önteni.  Mikor erre a felfedezésre rájött, teljesen összetört. Öntudatlanul rakta be a Lényt egy jéggel lehűtött, fagyosan hideg kamrába, majd felment a hálószobájába, ahol az ágya várakozott üresen, némán, hívogatón. Mivel már egy hete nem aludt automatikusan elindult az ágy fele, de pár lépés után összeesett.
Mikor kinyitotta a szemét már éjszaka volt. A csillagok nem látszottak az égen, de a hold kísértetiesen megcsillant egy-egy fémes tárgyon. És a sárga holdfényben megjelent egy alak. Ismerte. Szerepelt az álmaiban is, de tudta róla, hogy a városban lakik. Boszorkánynak gúnyolták, de álmaiban mint közvetítő jelent meg.
Érezni kezdte a Félelmet, mikor a levegő elkezdett körülötte örvényleni. Majd a Boszorkány éles, sipító hangon (ahogy eddig még soha), megszólalt:
-Elvégezted a küldetésed. Lejárt az időd
Egy szót sem tudott kinyögni, csak feküdt, és próbálta legalább a Félelem Szelét elűzni. De nem sikerült. Sőt! Egyre jobban rettegni kezdett. Majd megjelent egy lény. Tudta. Ő a Halál. A Boszorkány gúnyos, éles hangon hahotázni kezdett. nem értette miről van szó, mit is csinál itt a Boszorkány, a Halál, és a Félelem.Ám amikor a Boszorkány már a nyakára kötötte a kötelet, megértette:
-Hát becsaptatok. Csak kihasználtatok!
-Hát persze!-hallotta a Banya röhögéstől fuldokló hangját.  És neked már késő! Késő!
Érezte, ahogy a Halál megindul feléje. Tudta: ezek lesznek az utolsó dolgok, amiket valaha is érezni fog. A Félelem, a halál, és a Fájdalom, mely a "Nagy Bukása" óta kíséri. Az utolsó hang, amit hallott a Banya vijjogása volt. Azután minden elsötétedett.


------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Reggel a takarítónő, mikor a szobába lépett, ijedtében elájult.
-Ez pedig lehet a ráadás! - mondta a banya a Halálnak.
- Nem, ennek élnie kell. Ő a Különleges Védelem alatt áll.
-Ezt a szerencsétlenséget! Akkor én mentem...
- Nem, nem. ugyanis te vagy a ráadás!
- De hát ez nem volt benne a szerződésben!
- Becsaptalak!
- de hisz én parancsolok neked!
_Ugyan! Dehogy is te parancsolsz nekem! Természetesen mástól kapom az utasításokat!
- Nem, nem teheted ezt ve...- a szívéhez kapott, és összeesett.


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A takarítónő mikor magához tért körülnézett. Ugyanazt látta mint előzőleg. Azaz kicsit mást... Egy hullával több volt. Már nem csak egy felakasztott, eltorzult arcú embert látott. Volt más is. A Boszorkány is halott volt, a teste görcsbe volt rándulva, s az arcán ijedtség, félelem, és szenvedés látszott. A halottak szinte már nem is úgy néztek ki, mint az emberek. Nem maradt más hátra, elrohant a rendőrökért, és mentőkért.