Így őrlődött minden egyes alkalommal. Reménykedett benne, hogy ha a küldetését bevégzi, újra nyugodt, átlagos, normális életet élhet. S ez hamarosan el is érkezett. Végzett.
Sietett visszavedleni egy átlagos emberré. Nem, nem kívülről, belülről. Ám a meggyilkolt emberek átkai ott zúgtak a fülébe, és azt a gondolatot sem tudta elhallgattatni,. hogy ő már MÁS. Ő nem átlagos többé, s a nyugodt életre esélye sincs. Végül kezdte feladni az ellenállását, s belátni: minden megváltozott. De legfőképpen ő.
Ám a gondolatai itt nem álltak meg. Már nem csak azon elmélkedett, hogy ő MÁS, hanem kezdett egyre büszkébbé válni. Hogy ő aztán milyen profi! Hány embert gyilkolt már meg, s egyszer sem katák még el! És még hányféle módszere van még! Ráadásul mindezt egyedül csinálta meg, mindenféle segítség nélkül. Állandóan egyedül dolgozott...
S amikor idáig jutott eldöntötte, hogy ő nem fog változtatni. Ha már ilyen profivá vált itt ebben, akkor ez megfelelő lesz számára. Bérgyilkos lesz. Vagy csak úgy hobbyból gyilkol. Hogy megmutassa a rendőrségnek, és az összes nyomozónak, hogy őt nem tudják legyőzni. Ha már úgyse tud jól aludni, mert a fülében visszhangoznak az átkok, legalább lesz mivel eltöltenie a napokat, s az éjjeket.
Egyre inkább eljátszott ezzel a gondolattal, s a végén a végrehajtáshoz kezdett. Különféle előre kitervelt, megfontolt gyilkosságokat hajtott végre. Végül már a vér látványa és illata hajtotta tovább, hogy újra s újra vért ontson.
Többé nem volt ura önmagának. Élvezte az áldozatai haláltusáját, élvezte a vért, nézni ahogy folyik, s örömmel töltötte el, amikor a halott vagy elgyengült ember összeesik. Már mindenhol csak azt látta. Mikor meglátott egy embert ez volt az első ami eszébe jutott: "Vajon hogyan hogyan halna meg, ha megölném?" A sikolyok s átkok is űzték-hajtották. Így lett egyszerre üldöző s üldözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése