Kellemesen hűsítő szellő fújdogált azon a fülledt nyári napon, mikor egy idegen érkezett a faluba. Egyedül,
magányosan, talpig fehérbe öltözve. A sötét bőrével és a vakítóan szőke hajával nagy feltűnést keltett. Ahogy
végigvonult az utcán, érezte az emberek tekintetét magán. De ő csak ment, ment egyenesen a falu szélén levő
kastélyig, mely a hotel szerepét töltötte be. Miután bejelentkezett, visszavonult lakosztályába. Itt végre nyugtot találhatott a kíváncsi pillantások elől. Elhúzta a függönyt mindenütt, hogy teret adjon a forró napsugaraknak.Ő volt a Nappal Ura, és így érezte a legjobban magát. most azonban ideges volt. Olyannyira, hogy szinte már rosszul volt.Miért pont neki kellett idejönnie? Miért nem tárgyal más? Valaki a fény-szövetségből igazán eljöhetett volna! De persze, mikor nagy baj van, rögtön őt küldenék! Most is csak kényszerből jött. Azt ígérték találkozhat az Ellenséggel, és beszélhet vele bármiről. Persze csak miután megbeszélte vele a napirendi témát...ráadásul pontos időt sem beszéltek meg az Ellenséggel. Szóval itt rostokolhat, míg ide nem érkezik, hogy tárgyaljanak. Nagyszerű!
Végül megállapította, hogy fél a tárgyalástól. legalábbis a hivatalos részétől... de ezt nem is csodállta, hisz az Ellenség lépéselőnyben vol. Legalábbis egyenlőre...
Ekkor úgy döntött felesleges ezen tovább gondolkoznia. Lefeküdt hát pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése