Telihold világította be, és vonta ezüstös fénybe a tájat. Versenyt futott a széllel. Egy ráérős bagoly is csatlakozott hozzá, s mikor a vízeséshez értek, megálltak pihenni. Bámulta az aláhulló vízcseppeket, és hallgatta a víz csobogását. most is elbűvölte a vízesés.Valaki megtörte a varázst, megköszörülte a torkát mellette. Ahogy felnézett, meglátta azt, akit a legkevésbé sem akart látni.
-Mi az? mit akarsz? - kérdezte kelletlenül
-Feladatunk van számodra. persze csak ha elfogadod.
-Nem. semmilyen feladatot nem áll szándékomban elfogadni.
-De ez érdekelni fog!
-Miért, mi az? - kérdezte unott hangon
-Találkoznod kellene az ellenséggel.
-Á szóval ti féltek találkozni vele!
-Hát, ne...
-Ne folytasd! Ha így áll a helyzet, elmegyek. De csak ha beszélgethetek is Vele!
-Természetesen! De a Lényegről is beszélned kell!
-Jó. és mikor kell mennem?
-Amikor akarsz.
-Rendben. Akkor a többi részletet majd később.
-Persze! És köszönjük. - majd a jövevény amilyen nesztelenül jött, el is ment.
Ő pedig újra egyedül maradt a széllel, és a bagollyal. Ő volt a Sötétség Úrnője, és teljesen jól érezte magát. Nem aggasztotta a tárgyalás, számára csak egy lehetőség volt. Jelen helyzetben legalábbis, hisz előnyben volt. Ráadásul még beszélgethet az ellenséggel is! Örült, hogy elfogadta a feladatot. Ám a regggel már közel volt, hát elindult hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése