Éppen a faluja széléhez ért, amikor hatalmas üvöltést hallatott, és valami hihetetlen fájdalmat érzett. Halálsikoly volt ez, és az egész völgy beleremegett sikolyába. A falubeliek ijedten keltek fel az ágyukból, s néhány bátrabb az ablakon is kitekintett. Ám kimenni senki nem mert. Ismerték ezt a sikolyt. Nyugtalanul telt az éjszaka....
Reggel mindenki első dolga az volt, hogy kisereglett az utcára. Körülnézve minden szépnek, nyugodtak, csendesnek tűnt. nem értették. Körbejárták az egész falut mire észrevették. S akkor azt kívánták, bárcsak sohasem találták volna meg. Vérbe fagyottan feküdt a földön, csontjai kilátszottak, arca eltorzult a félelemtől.
Amitől féltek, bekövetkezett. Visszatért. Ijedtükben azt sem tudták mit csináljanak. Volt aki csak döbbenten állt, volt aki elájult, s olyan is akadt, aki pánikrohamot kapott. De értelmesen cselekedni senki nem tudott. Felelevenedtek bennük a történetek. A történetek a Pusztítóról.
Ám volt valaki, aki már tapasztalta ezt a pusztítást. nem ő volt a legöregebb a faluba, de ő eddig csodával hatályos módon megmenekült a Pusztítás elől. Így ő vette kézbe a dolgokat. Hidegen, nyugodtan irányította a falubelieket. Elkerítette a holttestet, s hazaküldte pihenni az embereket. Volt aki el akart költözni. Őket rá kellett beszélnie a maradásra, hisz tudta: aki onnan elköltözik, halál a "jutalma", szörnyű kínzások között. Sajnos páran nem hallgattak rá, nem hittek neki. Tudta: őket másnap "ráadásként" látják viszont, haldokolva. A Pusztító senkit sem kímél, s addig öl, amíg ő úgy gondolja.
Újra leszállt az éj, s az emberek rettegve feküdtek az ágyukban. Gonoszul világított újra a Hold, mintha előre kárörvendene. S egyszer csak meghallották. Beleborzongtak az újabb sikolyba, s vészkiáltásba, ám kissé meg is nyugodtak, remélve az elkövetkezendő nyugalmat. De ha így gondolták, hát tévedtek. Sikolyok, nyöszörgések, kiáltások hallatszottak. Senki sem mert kimenni. Egész éjszaka ezt hallották. Alig tudtak elaludni. S mihelyst elaludtak, a hangok újra felébresztették őket. Úgy érezték magukat, mint egy horrorfilmben. Egész éjszaka rettegtek....
Reggel még nagyobb káosz uralkodott a faluban, amikor meglátták az áldozatot. Ott himbálózott egy fán, belei kifordulva, arca eltorzulva, s üveges szemmel meredt a világra. Borzalmas látvány volt. Az embereknek pusztán ránézve hányingerük lett.
Ám ez még nem volt minden! Egyszer csak félholt emberekbe botlottak. Azok voltak, akik elmenekülni szándékoztak. Ekkor már végképp azt kívánták, bárcsak ki se léptek volna a házukból. Véres szemekkel, levágott ujjakkal, összeégett, összevagdosott bőrrel, vérben fürödve kúsztak az áldozatok a többiekhez. Ám mikor egyikük undorát félretéve kérdezett tőlük valamit, nem válaszoltak. Csak a szájukat nyitogatták. ekkor észrevették. A Pusztító a nyelvüket is kivágta az áldozatoknak! Sőt ahogy jobban megnézték őket, a fél fülüktől is meg voltak fosztva. Borzongás fogta el őket. Ám segíteni nem tudtak. Csak pár órájuk volt hátra, majd kilehelték a lelküket nagy kínszenvedések között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése