A megoldás III

Reggel reménykedtek benne, hogy a Jövevény volt az Áldozat. Ám nem így történt. Mire ők megtalálták az Áldozatot, addigra az idegen már ott állt mellette.
- Én megmondtam. semmi esélyük sincs, ha nem hallgatnak rám. Ki tudja ki lesz a következő....
Ekkor előlépett az az ember, aki már megtapasztalta a Pusztítást.
- Azt hiszem, ideje belátnunk, hogy magunktól nem megyünk semmire, és szükségünk van a jövevény segítségére!
- De feláldozni magunkat??
- Ha úgyis meghalsz, nem mindegy?
- De Ön már túlélte egyszer!
- Ez igaz, ám én ezt egy barátomnak köszönhetem, aki feláldozta magát helyettem. S neki köszönhettük a Pusztító távozását is. Nem tudjuk mit csinált, de az ő érdeme az a megmaradt ember. Ő áldozta fel magát értünk. - mondta meghatottan a Tapasztalt, s már majdnem sírt.
- Akkor tényleg nincs Megmenekülés a magam feláldozása nélkül?
- Ez így van. Úgyhogy azt javaslom, hallgassunk a Jövevényre, míg nem késő!
- Nos, akkor maradjon itt az, aki ezek után hajlandó feláldozni magát a Győzelem érdekében.
Mindenki maradt...
- Rendben. Nos, akkor két lépcsőfok már megvan. Tudjuk, hogy az ellenség nem legyőzhetetlen, és azt is, hogy fel kell áldoznunk magunk a többiekért. A következő feladat: tudnotok kell együttműködni, és egymást építeni, felsegíteni, hiszen egy közösség olyan erős, mint a leggyengébb tag.
- De...
- Tudom, hogy nehéz. De itt a délelőtt arra, hogy rendezzétek egymással a dolgokat. Bármilyen sérelem, probléma, régi dolog van, el kell rendezni.
Azzal leült várva, hogy induljanak a falubeliek, akik nagy nehezen csak elindultak egymás felé, s megbeszéléssel, bocsánatkéréssel rendezték a dolgaikat egymással. Majd a Jövevény felé fordultak.
- És most mi jön?
- Nos, az, hogy tudatosítanotok kell magatokban: nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmet.
- De hogyan?
- Gondolj a Pusztítóra. Félsz tőle?
-  Persze!
- Nos, a bátorság az, hogy eldöntöd, bármi is fog történni, a félelmed nem fog befolyásolni.
- Hmm....
- És egy kis segítség: a Pusztító csak a tested tudja elpusztítani...
- Értjük...És ez után?
- Most jön a vidámság. Utálja ha valaminek igazán szívből örülünk, és ennek hangot is adunk. Főleg ha Ő úgy gondolja, hogy jelenleg félnünk, és rettegnünk kellene.
- És ezt honnan tudod?
- Hallottam már eleget Róla, s ha személyesen nem is ismerem, tudok olyanokat, akik igen, s egy-két Pusztítóval-tartóval már találkoztam.
- Szóval a vidámság? De hogy lehet vidámnak lenni ilyen helyzetben?
- Ha belülről Rend van, és Nyugalom, kívül is látszani fog.
 - De mit tehetünk ennek érdekében?
- A lelki békéteket állítsátok helyre, és a lelkiismereteteket. Szerintem erre kellene időt szánni. Ám abban, hogy ezt pontosan hogyan tudjátok elérni, nem tudok segíteni. erre nektek kell rájönni. Csak nézzetek magatokba.
- Rendben.
Eltelt a fél délután, mire sikerült mindenkinek nyugodtnak és vidámnak lennie.
- Gratulálok. Nos, már csak három dolog van hátra.
- És mik lennének azok?
- Az egyik a bizalompróba. Játszani fogunk.
- Mi??
- Játszani. Megnézzük mennyire bíztok meg egymásban. Ez hihetetlenül fontos, akárhogy is hangzik.
- Nos, jó...
Pár óra múlva a bizalmuk egymás iránt jelentősen megnőtt, mondhatni, hogy már teljesen megbíztak egymásban.  Ekkor így szólt a Jövevény.
- A jövőkép is nagyon fontos! El sem tudjátok képzelni, mennyire! Legyenek céljaitok a jövőre, s terveitek. Tudjátok majd, hogy a közösségen túl, ezért sem kell figyelnetek a Pusztító szavára. Úgyhogy hajrá! Tervezgessetek egymással, beszéljétek meg a jövőt!
Kis idő múltán jött az utolsó feladat:
- Tudjátok, mit gyűlöl legjobban a Pusztító?
- Nem, mit?
- A Fényt. Úgyhogy hatalmas fényözönt csinálunk itt a faluba. Elég csak ezen a környéken, ahol mi vagyunk. mindent, ami világít, hozzátok ide.
Ez hamar megtörtént.
- Nos, akkor nemsokára elkezdődik. Elhiszem, ha izgultok, de ne felejtsétek el: legyetek bátrak! És remélem azt pedig mindnyájan tudjátok, hogy fontosak vagytok, és mindenkire szükség van! akkor kezdődhet a mulatság?
- És mit fogunk csinálni, mikor a pusztító ideér?
- Azt csak bízzátok rám! Ti jegyezzétek meg jól, amiket mondtam nektek. És akkor most ki ünnepel, táncol és zenél velem?
Mindannyian vele tartottak.