A megoldás II

A falubeliek szörnyülködve gyűltek össze a téren, hogy tanácskozzanak. Ám a gyűlésnek hatalmas veszekedés, okoskodás, és sértődés lett a vége. Majd széledtek volna szét, ám egy ember érkezett a fákkal körbevett keskeny úton. Egyedül volt. Ijedten tekintettek rá.
- Ki vagy, és honnan jössz?
- A szomszéd faluból jöttem. Mi történt, mi ez a gyűlés?
- Nem tudod? A Pusztító akarja birtokba venni a falunkat.
- A Pusztító? hmm...hallottam már róla. De ha ez igaz, akkor innen már én sem távozhatom...legalábbis míg itt a Pusztító. ..
- És hogyan bízhatnánk meg magába? Mi van akkor, ha csak hazudik nekünk, és maga a Pusztító, emberi alakban, vagy a cinkostársa?
- Jogos a dolog. Nos, azt hiszem, be tudom bizonyítani, hogy nem az ő oldalukon állok. Ehhez azonban meg kell, hogy bízzanak bennem kissé.
- Mivel tudná bizonyítani?
- Elűzzük a pusztítót.
- Mi?? Maga megőrült? Őt? A legyőzhetetlent?
- Nos, ez itt az első feladat.Ha legyőzhetőnek tekintik, az sokszor már fél siker. A jelen helyzetben biztos. Amíg azt hiszik legyőzhetetlen, az is lesz.
- De ki szállhatna vele szembe?
- Önök, sőt engedjék meg, hogy így mondjam: mi.
- De mi módon? Hiszen ehhez kevesek vagyunk!
- Ahol jön a világosság, megy a sötétség. Vagy önök mást tapasztaltak?
- Hát szó-mi-szó este kissé más a helyzet.
- Igen, igen. akkor a világosság menni akar, mert ez a rend.
- De máris eggyel kevesebb mikor a sötétség menekül a világosság elől.
- Igaz, ám ahol lápát gyújtanak ott nem uralkodik tovább a sötétség.
- Valóban...Nos, akkor mi is a terv?
- A kérdés először az: mennyire érzik magukat elszántnak, mit tennének meg a többiekért?
- A többiekért? Semmit. Én magamat akarom menteni.
- Én is!
- Én is!
Hangzott több felől.
- Ez így nem lesz jó! Amíg önmagukat a közösségük érdekében nem lennének hajlandók feláldozni, a dolgok nem fognak működni.
- Azt hiszi, idejön, mond valamit, és máris mindenki ugrál? Hát rosszul hiszi.
- Én ezt nem hallgatom, én mentem. - mondta egyikük.
- Nos, önök tudják mit akarnak.... Remélem reggelre, vagy hamarabb megváltozik a véleményük!
- Mi pedig reméljük, hogy ön lesz a következő áldozat.
- Én? Hát akkor rossz hírrel kell szolgálnom. Biztos, hogy nem én leszek.
- Na! és még te mondod, hogy nem vagy a Pusztítóval!
- Mert nem is. Csupán én Tudom, hogy nem én leszek. Van még egy-két dolgom ebben az életben, s nem a Pusztító fogja kioltani az életem. Vagy legalábbis biztos, hogy nem most.
- Áh, bolond! - mondták az emberek, majd elmentek ki-ki a maga dolgára, amely főleg az volt, hogy gondolkozzanak: hogyan is élhetnék túl.
Eljött az este, s remegve várták: vajon ki lesz a következő. nem kellett sokáig várniuk. Újra megtörte a csendet egy sikoly, amit most félelmetes kacaj követett. Rettegtek. Ezt még soha nem hallották.....