Csak hánykolódott az ágyán egész éjszaka, egyszerűen nem tudott elaludni, úgy nyomasztotta, hogy mi hogyan is lesz. Napok óta nem tudott rendesen aludni, csak néha egy egy rövid ideig elszunyókálni. De hamar felébredt és folytatta ott, ahol abbahagyta...
Nem volt nyugta jó pár napja, és egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Egyre inkább magába zárkózott és szótlanabb lett, miközben megpróbált mindenki kénye-kedve szerint tenni, hogy mindenkinek jó legyen. A munkahelyén, a családjában, és a baráti társaságában is egyre rosszabbul érezte magát, miközben kifele mosolygott és úgy tűnt minden rendben van. Ám ahogy magára maradt, teljesen összezuhant, fájdalmas arckifejezés vette át a helyét a másik, a mosolygós álarc után.
Összekuszálódott gondolatait nem tudta kibogozni, egyre magányosabbnak érezte magát, és egyre inkább tehetetlennek a dolgok vad vizének sodrásában. Meggörnyedt a válla, mint aki hatalmas, fizikai terheket hordoz, és meglepően tapasztalta, hogy egyre inkább fogy, holott előtte semmivel sem tudott lefogyni.
Összekuszálódott gondolatait nem tudta kibogozni, egyre magányosabbnak érezte magát, és egyre inkább tehetetlennek a dolgok vad vizének sodrásában. Meggörnyedt a válla, mint aki hatalmas, fizikai terheket hordoz, és meglepően tapasztalta, hogy egyre inkább fogy, holott előtte semmivel sem tudott lefogyni.
Étvágya sem volt, minden étkezésnél úgy kellett magába tömnie az ételt, hogy legyen valami a hasában.
Az események pedig nemhogy jobbra fordultak volna, még inkább és még mélyebben fájdalmasakká és viselhetetlenebbekké váltak...
Végül eljött a nap, amikor nem bírta tovább...
Az események pedig nemhogy jobbra fordultak volna, még inkább és még mélyebben fájdalmasakká és viselhetetlenebbekké váltak...
Végül eljött a nap, amikor nem bírta tovább...
***************************************
Az emberek meglepődtek, amikor egy férfi, akit, azt hitték oly' jól ismernek, valahogy... nem a régi. Teljesen úgy viselkedik, mint aki megbolondult. Néha, mikor rohamai vannak, átkozódva nézett rájuk, hadonászó kézzel, máskor szét akart verni mindent, és egyéb, igen furcsa tüneteket is tapasztaltak.
Végül, mikor már nem tehettek mást, elvitték egy olyan helyre ahol senkinek sem árthat...
Végül, mikor már nem tehettek mást, elvitték egy olyan helyre ahol senkinek sem árthat...
"Az én nézetem (...), hogy minden őrültség onnan ered, hogy az ember gyomra üres, agyveleje meg levegővel van teli. Csak bátorság, bátorság! Mert szerencsétlenségükben a kétségbeesés fogyasztja az egészséget, és sietteti a halált." Miguel de Cervantes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése