A Lény IV

A Főember nem volt túl jól. Pár nap eltelt már ama tragédia óta, ám ő a közelébe sem ment annak az iszonyatos teremnek. Majd látogatók érkeztek. Erre még jobban megrémült. De bármennyire is meg volt ijedve, eléjük ment.
- Üdvözlet. Mi járatban erre?
- Neked is üdvözlet. Közvetítők vagyunk.
- Gyertek beljebb.
- Köszönjük.
Egyenesen az igazgatói irodába vezette őket.
- Nos, mi hírt hoztatok?
- Nemsokára befejeződik a Mű. mi jöttünk befejezni.
- Ó, nagyszerű. A Lények készen állnak, ám történt egy kis baleset.
- Tudunk róla. De arról majd később beszélünk. Most vezess a Lényekhez.
- Rendben.
Elindultak a legtitkosabb kamra felé. A világítás elég gyér volt az úton, csupán egy-két kicsi gyertya fénye pislákolt a sötétben. Ám a Raktárnak kifejezetten erős fénye volt. (Nem lehet a lénnyel sötétben dolgozni!)
A két idegen elkezdett mormolni valamit, és közben furcsán mozogtak. Fogalma sem volt, mit csinálnak, de megszólalni nem mert, tudta: valami nagyon fontos dolog van folyamatban. Érezte Valaminek a jelenlétét. Félelmetes, és rideg volt a légkör. Félt még megmozdulni is. Majd a két jövevény végül felé fordult.
- Nemsokára kész lesz. vidd a Lényeket amellé a terem mellé, ahol nemrég annyian meghaltak.
- Re..re..rendben.
- Utána nyisd fel a két terem közötti falat. hagyd úgy. Azután elmehetsz.
- Köszönöm.
A két idegen elszállásolta magát a laboratóriumba, a Főember pedig ment, hogy tegye a dolgát. Még aznap távozni akart arról a helyről, ahol ennyi bosszúság, és idegesség érte. S mikor végzett, már ment is. Sietős léptekkel távozott. Ám ahogy a kapu felé ment a Közvetítőkkel találta szemben magát.
- Nos, meggondoltuk magunkat. Mégsem távozhatsz. Azaz van két választási lehetőséged. Vagy meghalsz, vagy fél-életet élsz.
- Olyasmit, mint amilyet a Lények fognak?
- Nem, nem úgy. hanem úgy hogy a Főnöknek hasznára leszel még addig, amíg élsz. Ám ezzel együtt jár az is, hogy nem mindig te fogod irányítani a cselekedeteidet.
- Szóval az urunk egyik szolgálója veszi át az uralmat bennem?
- Igen, pontosan. Látom, tudod miről van szó!
- persze4 Nos, akkor ha nem Urunk Őrültség nevű szolgálója telepedik le bennem, beleegyezek.
- Nos, rendben. Megegyeztünk.
S bár látszólag nem történt semmi, a Volt Főember érezte: Valami beleköltözött a testébe. Tudta azt is, hogy ez a valami nem más, mint akit az emberek Démonnak hívnak. De jelen helyzetben nem bánta, hogy testét meg kell osztania más lénnyel: hiszen ez még mindig jobb, mint meghalni! Ráadásul így még szolgálatára lehet Urának. Elköszönt hát a két jövevénytől, s elindult valamerre. Maga sem tudta merre megy, de ez nem is számított...