Mikor kopogást hallott, megrémült. Igen, eszébe jutott a kopogtató vámpírok hiedelme... De mivel minden bizonnyal csak a barátja érkezett meg, némileg megnyugodott. Ám mikor kinyitotta az ajtót, a nyugalma odavolt. Egy idegen állt az ajtóban. Tökéletes alakja volt, és gyönyörű arca. Sejtette, hogy a jövevény a Lények közül egy.
- Nem hívlak be, és nem engedlek be! - mondta hirtelen ötlettől vezérelve.
- De nem is kell. Nem vagyok e világi lény, és oda megyek be, ahova akarok!
- És mit akarsz itt?
- Tudjuk, hogy tegnap merre voltál. Érted jöttem.
- De én nem akarok veled menni! - csukta be ijedten az ajtót. S már ment is volna a dolgára, ám hirtelen robajt hallott maga mögül.
Ahogy hátranézett még jobban megrémült. A Lény kitörte az ajtót, s már bent is volt a szobában! Úgy érezte a szíve mindjárt megáll, s elájul. De nem történt semmi. Csak maradt a Rettegés.
Azt hitte, mindennek vége lesz, s látta a Lényt maga fölé magasodni. "Eljött a vég" - gondolta, majd utolsó erejét összeszedve segítségért kiáltott. De csak a csend maradt a kiáltása helyén, és a Lény arcára kiülő gonosz vigyor. Ekkor egy hang hallatszott a nagy csendben:
- Azonnal hagyd békén!
A Lény azonnal hátra fordult, szemében ijedtség ült.
- Ne, ne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Menj vissza oda, ahonnan jöttél!
A Lény nekitámadott az újonnan jöttnek, de ártani nem tudott neki.
- Menj ki ebből a testből, oda ahova tartozol, és soha vissza ne térj ide! - mondta újra a most érkezett.
S ekkor a Lény hangosan felkiáltott, és összeesett. A jövevény a még mindig reszkető barátja felé fordult:
- Nyugodj meg! Gyere el hozzám, és heverd ki ezt a traumát!
- Ezek mindenhol megtalálnak!
- De nálam biztonságban leszel!
- Miért?
- Mert én a Különleges Védelem alatt állok. Gyere! Pihenned kell!
- És a Lény?
- Ő meghalt.
- Biztos?
- Igen, persze! Miatta már végképp nem kell aggódnod!
S felsegítve barátját elindultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése