A nagy vitatkozások témája természetesen a Lény sokszorosításával kapcsolatban voltak. Ugyanis az egyik fele a társaságnak állította, hogy ők álmukban arra lettek utasítva, hogy a Lényt eltorzítva sokszorosítsák. A másik fele azonban azt álmodta, hogy úgy sokszorosítsák a Lényt, ahogyan megérkezett. S az eredmény az lett, hogy külön részen dolgoztak: a társaság egyik fele így, a másik meg úgy sokszorosította. Amivel talán nem is lett volna baj, ha nem vitatkoznak, s verekednek egymással emiatt. Na meg persze elég nagy baj volt a Főembernek, hisz nem tudta, merre, s hogyan tovább.
Egy éjszakán nagyon elfajultak a dolgok a két csoport között. A Főember megrettent. Annál is inkább, mert látta a halált, ahogy gúnyos mosollyal az arcán várakozik. Tusta: semmit sem tehet. Bár tett egy reménytelen próbálkozást, de miután az kudarcba fulladt, a központi irányítószobába sietett, s sötétséget bocsájtott a verekedőkre. Ám ezzel többet ártott, mint használt: kiáltásokat, halálhörgéseket hallott. gyorsan visszakapcsolta a világítást. A látvány megrémítette még az ő erős idegeit is. Az emberek a sötétben egymásnak estek. Vérben úszott az egész terem, s alig volt már, aki élt. A Halál most feléjük tartott. Az emberek egymáson feküdtek, s itt-ott egy-egy elszabadult bensőség, vagy leszakadt végtag is volt. Nem volt szép látvány..Látszott hogy nem kímélték egymást...
Majd, mikor már mindenki halott volt a teremben, a Halál távozott. A Főember végignézte az összes termet(kivéve persze A Halál Termet), hogy maradt-e valaki életben. Ám rá kellett jönnie: rajta kívül mindenki halott volt a laboratóriumban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése